Vajon hányan kezdik most hétfőtől a diétát? És közülük hányan ettek össze minden szart ennek örömére a hétvégén? Hiszen „még utoljára” belefér, hétfőtől úgyis elkezdem, nem igaz? Majd-holnaptól-január elsejétől. Garantált bukás, mert a kreált dátumok kitűzése valójában azt jelzi, hogy még messze nem szántad el magad arra, hogy meg is csináld.

Egyszer nagyon kiakadva és belefáradva az evészavaros jojózásba úgy fogalmaztam: az én naptáramban nincs hétfő, kedd stb., hanem csak kétféle nap: a „ma még eszem” és a „holnaptól”-nap. Mivel évek teltek el így, excell legyen a talpán, aki össze tudná számolni, hány „holnap” követte egymást, amikortól persze minden másképp lesz. Ergo ez így állatira nem működik, amivel valójában nemcsak az a baj, hogy nagy marad a seggem: sokkal inkább az, hogy minden ilyen kudarc szabályosan kitépett egy darabot az önbecsülésemből, ami gyárilag sem volt éppen XXL-re méretezve.

A „majd holnaptól” lélektana szerintem jóval több annál, mint hogy baromira szeretjük halogatni a nehéz/félelmetes/nemszeretem dolgokat, és ne verjük át magunkat, egy diétát ilyennek tudunk be. Ezért aztán tök mindegy, hányszor halljuk, olvassuk, belül magunkban még helyeslünk is, áááá, mennyire igaz, hogy a nullához közelít annak az esélye, hogy pont nekünk sikerül a „majd holnaptól” önreform. A toplistás önátverési  dátum persze a január 1, és az aktuális születésnap (utáni) nap. De egy-egy őszintébb pillanatában biztosan mindenki tudná sorolni a jó kis saját példákat, micsoda „fordulópontokat” tűzött ki magának arra, hogy na, akkortól minden más lesz. Mintha határidőnapló-bejegyzés kellene ahhoz, hogy tegyünk magunkért végre valamit.

Ezekben az önátverő dátumokban egyvalami közös: mindig később van, mint A Most. És ez a lényeg, a Haladék. Az idő, amit ilyen szánalmas módon próbálunk nyerni addig az időpontig, amikor elkezdünk valamit - ami elvileg nekünk jó. Amitől többek leszünk. Ami segíthet jó irányba vinni az életünket. Akkor mégis hogy van ez?

  1. Először is: mára biztosan tudom, hogy az elsődleges oka ennek az, hogy nem akartam felelősséget vállalni magamért. Minél későbbi időpontra akartam elodázni azt, amikor szembe kell néznem azzal, hogy csak én vagyok a felelős mindazért, amit elcsesztem, így a túlsúlyért, az összevissza evéssel elbarmolt egészségemért, és általában: azért, hogy közel sem vagyok az, aki lehetnék. A döntést nem akarjuk felvállalni, hogy ez így nem mehet tovább.
  2. Kurvára félünk. Szó szerint szarul hangzik, de a kis büdös posványt, amiben ücsörgünk, ismerjük. Otthonosan meleg, unalomig ismert, rutinból nyomjuk – és utáljuk. De a „holnap” után akkor is – tudjuk, érezzük – más jönne, újdonság, csupa ismeretlen és ki tudja, abban működnénk-e. Talán még ennyire sem? Mindenki fél az újtól, ez rendben van, csakhogy kedvenc Feldmár András szerint akkor vagyunk oltári nagy bajban, amikor elkezdünk félni ettől a félelemtől. Mert akkor vége, akkor a kudarckerülésből az lesz, hogy megrekedtem, beragadtam. És azt már vegetálásnak hívják, nem megélésnek.

Pénteken este ültem a kocsiban egy futópálya előtt, néztem, ahogy mások lazán besétáltak, mennek kocogni, mi van abban. Egy részem (a nagyobbik) legszívesebben menekülőre fogta volna, miközben szánalmasan megígérem(azt hazudom) magamnak, hogy hétfőtől majd sportolni fogok. Csak még most ne kelljen. Kell? Csupa negatív dolog, én magam bénítom le magamat. Hát ki az a hülye, aki a mikortól akarsz "szenvedni" kérdésre ne azt válaszolná, hogy lehetőleg "majd". egyszer. miért nem azt kérdezzük meg magunktól, hogy:

-          Mikortól akarod egyszerűen csak jól érezni magad a bőrödben?

-          Mikortól akarsz bűntudat nélkül enni?

-          Mikortól akarsz nem azon agyalni, hogy látszik-e a hurka a gatyád/szoknyád felett?

- .... (szabadon behelyettesíthető)

A válasz nyilván az lenne, hogy: „te tiszta hülye vagy? hát persze, hogy Mától!”

Kiszálltam a kocsiból, és bementem. Aznap. Ma hétfő van. Szóval akár vállalhatnánk is a felelősséget magunkért. Mától.

(Hogy ki vagyok, itt megtudod. Hogy mit akarok, és ezért mit fogok tenni, megtudod, feltéve, ha visszajössz.)